Illóolajok kinyerésének módjai

09/03/2021

Illóolaj: vízzel nem elegyedő növényi hatóanyag, mely szobahőmérsékleten elillan, jelenlétét a szaglásunk jelzi. 

Az illóolaj tulajdonságai:

  • illata jellemző az eredeti növény illatára, amelyből kivonták,
  • a tiszta higítatlan illóolaj nagyon tömény
  • nem zsíros tapintású,
  • hígan rendszerint cseppfolyós,
  • vízben nem oldódik,
  • növényi olajokban és alkoholban oldható,
  • fényre, hőre és levegőre érzékeny,
  • szabad levegővel érintkezve gyorsan elillan, elpárolog,
  • ruhán, papíron nem hagy foltot (színanyagai azonban ottmaradhatnak),
  • gyógyhatású.

Az illóolajok kinyerési módjai

1. Hidegen sajtolás

A hidegen sajtolást elsősorban citrusfélékhez, például grapefruithoz, citromhoz, narancshoz és limehoz alkalmazzák. Olyan növényi részeknél szokták előnybe részesíteni a hidegen sajtolást, ahol az illóolaj a gyümölcs héjában vagy héják közötti "apró zsebekben" rejtőzik (olajmirigy).

Hidegen sajtolás menete:

  • Szűrés: a gyümölcsöt egy szűrőn vezetik át a szennyeződések eltávolítása érdekében
  • Darálás: itt őrlik egy pasztává a gyümölcsöt
  • Préselés: a pasztát nyomás alatt lassan keverik, így az olajat el tudják választani, kiszorítani a gyümölcs héjából
  • Szűrés: a hidegen sajtolt olaj egy szűrőn megy keresztül, ahol az apró héj és gyümölcspép darabokat eltávolítják
  • Dekantálás: a maradék üledéket gravitációs úton elválasztják az olajtól

A hidegen sajtolással extrahált illóolajok illékonyabbak, és gyorsabban párolognak el, ha levegővel érintkeznek.

2. Vízgőz-desztilláció

A gőz lepárlás lényege röviden, hogy egy üstben vizet (vagy más oldószert) forralunk, és a keletkező gőzt átvezetjük a felaprított növényen. A gőz ilyenkor megnyitja a növény pórusait, és a különböző illékony anyagokat felvéve tovább halad a hűtő berendezés felé, ahol lecsapódik, kondenzálódik. Ennek a módszernek számos előnye van. Először is elkerüljük a hatóanyagok sérülését, hiszen nem forrázzuk, vagy fűtjük a növényt. Másodsorban a gőz lepárlással lényegesen több illóolaj nyerhető ki adott mennyiségű alapanyagból, mint például forralással, vagy áztatással. Az sem lényegtelen, hogy a hűtőből kifolyó oldat sokkal töményebb lesz (arányaiban több illóolajat és kevesebb vizet tartalmaz), mint egyéb otthon végezhető módszerek esetében. Ráadásul az így nyert illóolaj koncentrátumot hosszabb ideig is eltarthatjuk, így akkor is élvezhetjük a növények áldásos hatásait, amikor azok már (vagy még) nem teremnek.

3. Extrahálás (oldószeres kivonás)

Akkor alkalmazzák, amikor az illóolajok kivonása vízgőz-desztillációval nehezen vagy egyáltalán nem oldható meg. Az oldószeres kivonás illékony vagy nem illó oldószerrel történhet alacsony vagy magasabb hőmérsékleten. Az illékony oldószeres extrakciót melegen végzik, az oldószer forráspontjától függő hőmérsékleten. Ilyen anyagok a petroléter, az aceton, a metil- és etilalkohol. Illóolajokon kívül a kivonat tartalmazhat más, az oldószer(-ek)ben oldódó anyagokat is (gyanta, zsír, viasz, festékanyagok).

Az extrahálás folyamata:

  • az oldószert az extrahálandó anyaggal érintkezésbe hozzák
  • az oldószert a növénytömegtől elkülönítik
  • a kivont anyagot az oldattól leválasztják
  • az oldatból az oldószert visszanyerik
  • Az illatanyagokon kívül a kivonat az oldószerben oldódó egyéb anyagokat is tartalmaz (gyanta, zsír, viasz, színezőanyag).
  • Az extrakt minősége az oldószertől és a kivonási technológiától függ.

Illékony oldószeres extrakció folyamata:

  • Rendszerint melegen végzik
  • Oldószerek: petroléter, klórozott szénhidrogének, aceton, alkoholok
  • A kivonás szakaszos vagy folyamatos üzemű
  • A növényt először vízzel nem elegyedő zsíroldó szerrel extrahálják
  • Az így kapott konkrét olajat alkoholban oldják
  • Az alkoholban nem oldódó anyagok leválasztása után nyerik az abszolút olajat, amely illóolajokban és alkoholban is oldódik.

4. Enflerauge

Kiváló minőséget eredményez olyan érzékeny virágok esetében, mint viola, rózsa vagy a jázmin. Az eljárás során a virágokat egy növényi olajjal telt hálóra teszik. Amint az olaj magába szívta a szirmok esszenciáját, újakra cserélik őket. Ezt addig ismétlik, ameddig az olaj már nem tud több esszenciát felvenni. Ez heteken át tarthat, jázmin esetében ez 3 hét. Az így nyert illatos zsírt pomádénak nevezzük. A pomádéból ezt követően alkoholos higítással, majd az alkohol elpárologtatásával nyerik ki az illóolajat. Ez egy nagyon költséges és munkaigényes eljárás. 

5. Szuperkritikus CO2-extrakció

A napjainkban alkalmazott legigényesebb és legdrágább eljárás. A növényt rozsdamentes acéltankba helyezik, ahová szén-dioxidot fecskendeznek be. A szuperkritikus szén-dioxidos extrakció egy korszerű, környezetbarát technológia, melynek során az oldószer, a szén-dioxid, az extrakció után nyomtalanul eltávozik a termékből, az előállított extraktum eltarthatósága pedig jobb, mint az eredeti növényé. Általában a 100% tisztaságú illóolajak készülnek ezzel az eljárással, emiatt jóval drágábbak is, mint pusztán "tiszta" társai.

Forrás: internet, oktatóanyagok